Simonyi Tamás, a KPMG Corporate Finance CEE részlegének vezetője, M&A - szakértő, aki közel 30 éve foglalkozik vállalati fúziókkal, ezen belül is jellemzően pénzintézeti tranzakciókkal. Magyarországon, Közép-Kelet Európában és Ázsiában pályája során több mint 100 tranzakciót zárt, tanácsadói pályáját megelőzően egy befektetési és egy kereskedelmi bankot is vezetett a 90-es években. Tamással a SMART 2018 konferencia kapcsán beszélgettünk.

Eddigi karrierje alatt több jelentős korszakot élt át tranzakciós tanácsadóként. Ha ki kellene emelnie, mi a legnagyobb különbség a jelenlegi felvásárlási piacon a 10, 20 és 30 évvel ezelőttihez képest, mit mondana?

Ma a legnagyobb különbség a volumenben van. A cégek sokkal kevesebbet értek 10 éve, mint ma, és sokkal több a tőzsdei vállalat. 20 évvel ezelőtt a dotcom robbanás határozta meg a piacot, 30 évvel ezelőtt pedig lassan csordogált a felvásárlási piac. Úgy tűnik, hogy 10 éves ciklusok jellemzőek. Az aktuális korszak szerintem 2009-ben indult és azóta minden jön fölfelé, a tranzakciók volumene, darabszáma, az egyes tranzakciók nagysága és átlagos mérete is növekedett ebben az időszakban. A technológiai cégek által megvalósított tranzakciók száma is sokat emelkedett, ennek oka, hogy a piac ismét bízik a szektorban.

Önmagában a technológiai cégek tranzakciói azonban még a jelenlegi túlfűtöttnek tekintett piacon sincsenek ott, mint a dotcom válság előtt, vagy 2008-ban, de már közelítjük ezeket az értékeket. A legnagyobb kérdés, hogy mikor jön fordulat – erre senki nem tud most válaszolni.

Egy biztos: az árak most nagyon magasak, ennek pedig az az oka, hogy olcsó a tőke. Az ingyen pénz hajtja a piacot, könnyen és alacsony költséggel lehet hitelhez jutni, ez a magas cégértékek egyik fő magyarázata.

Az utóbbi években a betétekben nem fialt a pénz, így a befektetők kicsit ambiciózusabb része egyre inkább a tőzsde felé orientálódik, mert ott ugyan nagy a kockázat, de ott legalább lehet keresni. Ha a teljes folyamatot nézzük, akkor a betétektől elforduló megtakarítók nem is kis hányada nagy nemzetközi alapokba fekteti most a pénzét. Ezeknek az alapoknak egy része pedig a venture capital cégeket célozza. A VC-k pedig szeretik a technológiai szektort, mert ott lehet kiemelkedő megtérülést látni.

Általános jelenségnek tekinthető akkor, hogy mostanság ömlik a technológiai szektorba a pénz?

Erőteljesen szétválik a piac. Elon Musk elképesztő pénzeket vesz fel, 100 milliárd dolláros összegeket szív fel – a befektetők öntik a tőkét a projektjeibe. A piramis tetején jelenleg Musk cégei csillognak, de persze a többi érettebb tech óriásnak, mint az Apple, Samsung vagy Google is felment az értéke. A másik oldalon pedig ott a rengeteg apró cég, akik ha kapnak 20-30 millió dollárt, már az is nagy szó.

A technológiai újítások erőteljesen tolják felfelé az azokat bemutató vállalatok értékét. Olyan szakaszban vagyunk, amikor az innováció tud tőkét bevonni hosszú távon is, a piac ezt napról-napra igazolja.

A válság után az emberek csak abban hittek, ami folyamatosan készpénzt tudott generálni. Most viszont azt is elhiszik, hogy lesz Mars utazás és 10 év múlva mindenki elektromos autót fog vezetni.

Mire kell valakinek figyelnie, ha el akarja adni a cégét a piacon?

Három szakaszt kell megkülönböztetni. Van a cégindulás finanszírozásának szakasza (1/A), a termék piacra vezetésének szakasza (1/B) és a harmadik szakaszban pedig el kell jutni a pozitív cash flow-ig (1/C).

Egy növekedő cégben nem csak egy jó termék, hanem jó értékesítési képesség is kell. A többség valamilyen technológiai újításon indul el, de a kereskedelmi bevezetésen bukik el. Fontos, hogy nem csak a terméket, de saját magukat, a márkát, a céget is el kell tudni adni.

Az ötlet kitalálásának fázisában a cégeladás esélye kicsi. A nagy tanácsadók ezért a korai szakaszban még nem igazán foglalkoznak komolyan a cégekkel, csak ha a cash flow pozitív és gyors a növekedés. Ha az indulás után 2-3 évvel el lehet elérni a pozitív pénzáramlást, azzal már ki lehet menni a piacra.

A kezdeti szakaszban is lehet persze keresni támogatást, erre vannak a „venture” cégek. Itt még nem gond, ha nincs stabil bevétel, de terméknek már jónak kell lennie, legalábbis jobbnak, mint a versenytársaké. Emellett fontos, hogy globális piacra kell dolgozni, ami egyébként segít nagyságrendekkel emelni a bevételeket. Ugyan az imént említettem, hogy a befektetők ma sokkal több mindent elhisznek, viszont ezernyi ötlettel, tervvel találkoznak, így a külsőségek is nagyon számítanak. Tényleg fontos, hogy mennyire jól beszél valaki angolul, milyen a prezentációja, meg tudja-e győzni a hallgatóságot: jelentős megtérüléssel kecsegtet a projekt. Szükség van jó értékesítési képességekre, alapos piac- és konkurenciaelemzésre, nem utolsó sorban pedig erős pénzügyi fegyelemre. Ez egy komplex igényrendszer, nem véletlen, hogy befektető cégek főleg erős csapatokat finanszíroznak, nem egyéni hősöket.

Hogyan állunk a hazai piacon? A magyar piacon vannak felvásárlások?

A tech szektorban kevés, és ezek többsége elég kicsi. Mondhatni, aki az első 1 milliót adta a projektre, formailag már az is felvásárolt. Amikor komolyabb összegekről beszélünk, a magyar befektető cégek nagyon konzervatívak. Pár üzletember és a Jeremie-alapok ugyan bemerészkedtek erre a piacra, de nem lehet azt mondani, hogy egyértelműen fényes a siker.

Talán az is probléma, hogy a hazai piacon komoly technológiai kultúra és innovációs ökoszisztéma nem alakult ki. A magyar oktatás ugyan természettudományi szempontból jó alapokat ad, de alapvetően alkalmazotti létre neveli a fiatalokat. A vállalkozási kultúra sajnos elég gyatrán alakult ki.

Ha a régióban körbenézek, Ausztriában és Lengyelországban is jóval több tranzakciót jegyeznek fel. Szerény teljesítményt nyújtunk. Sőt, még ha Portugáliával hasonlítjuk is össze magunkat, ott is jóval több tranzakció zajlik. Magyarország nem lett a startup világ központja, de még közép-európai szinten sem. Ehhez elengedhetetlen lenne a magasabb színvonalú oktatás, a vállalkozói ismeretek rendszerszintű terjesztése, a kiszámíthatóbb vállalkozási környezet, könnyebb piacra lépési lehetőségek.

A magyar piac sajátosságai és a magyar nyelvi korlát sem segít. Elszigetelt és látványos kivételek vannak ugyan, de a gazdaság jellemzően befelé forduló. Az exportért néhány nagyobb magyar vállalat mellett a nemzetközi cégek felelősek, míg a családi vállalkozások közül nagyon kevés tud szabad szemmel is észrevehető külpiaci sikereket elérni. Pedig ezekbe a családokba születnek azok, akikből a vállalkozók, startup cég alapítók lehetnének később.

És hogy látja, mennyire létkérdés az innováció? Az az ország, amelyik nem innovál, az is életben tud maradni? Lehet valaki szimplán beszállító a globális ökoszisztémában?

Végül is van élet Csádban is - lehetséges egy-két megrendelőnek munkaruhát mosni, de abból nem lesz a mi fogalmaink szerint minőségi élet. Meg kell nézni, hogy Szingapúr mekkorát nőtt az utóbbi évtizedekben. Beszállítónak lenni nem szükségszerűen rossz, de a fő a kérdés, hogy a hozzáadott érték mekkora. Azokban az országokban, amelyekben csak banánt vagy búzát termelnek, a nagy cégek jól élnek, de az emberek nem. A technológiának az az értéke, hogy rövid idő alatt friss ötletekkel, gyorsan növekedve, nagy pénzeket lehet keresni. A kulcs, hogy az egész az oktatással kezdődik.