Oktatás nélkül Magyarország vesztese lehet a mesterséges inelligencia által hozott forradalomnak, Pintér Róberttel az eNet kutatás vezetőjével beszélgetünk a mesterséges intelligencia hazai munkaerőpiacra gyakorolt hatásáról.

Sokat hallunk mostanában a mesterséges intelligencia térnyeréséről, téged melyik terület foglalkoztat?

Engem elsősorban az a kérdés foglalkoztat már jó két évtizede, hogy a technológia és a társadalom kapcsolata milyen következményekkel jár, például a témánk szempontjából, sarkosan kérdezve, hogy a gépek, algoritmusok elveszik-e a munkánkat és ennek milyen hosszabb távon is érvényes hatásai lesznek? De továbbmenve az is érdekes, hogy az ember és gép szimbiózisa, közös evolúciója hogyan valósul meg, megtörténik-e a szingularitás (amikor a gépek intelligenciája emberi ésszel már felfoghatatlan lesz) és ennek milyen társadalmi következményei lesznek. De ezek már részben sci-fibe hajló kérdések.

Milyen általános hatásokat látsz a munkaerő-piac kapcsán?

Rövid távon (1-5 év) szerintem az algoritmizálható (lépésekre és rész-folyamatokra jelenlegi tudásunk szerint jól felbontható) munkák, feladatok fognak automatizálódni. Ezek többnyire nem komplett szakmákat fognak eltüntetni, hanem azok feladatainak egy részét. Például ilyen, amikor chatbotok veszik át az ügyfélszolgálatosok munkájának egy részét.

Középtávon (5-15 év) bizonyos szakmák eltűnésére számítok, amiket szinte teljes egészében képesek az intelligens gépek kiváltani. Ilyen például a sofőrök munkája, az önvezető autó ugyanis hamarosan valósággá válik és feleslegessé teszi több millió sofőr munkáját szerte a világon.

Hosszú távon (15-30 év) azt gondolom, hogy a szakmák legnagyobb része átalakul és az emberek / mesterséges intelligenciák együttműködésben fogják őket végezni (ez az úgynevezett Kentaur-modell). Ezeknek a szakmáknak egy jó része ma még nem is létezik, ahogy a ’90-es évekig például nem volt webergonómus vagy online marketing specialista. Közben számos mai szakmából kiszorulnak az emberek, mert a gépek hatékonyabban fogják ellátni őket.

Azon túl (30+ év) pedig elképzelhető az emberi munka feleslegessé válása (legtöbben hobbiként “dolgozhatnak” majd, ahogy ma van kertészkedés meg barkácsolás), amit az univerzális alapjövedelem tud majd lehetővé tenni. Ennek eredményeként létrejöhet az úgynevezett ‘leisure society’ (a szabadidő társadalma), ami számos társadalmi problémát fog felszínre hozni, ahogy az emberek egy része képtelen lesz elfogadni, hogy nem dolgozhat és “feleslegessé” válik, kiüresedik az addigi élete.

Hogy látod Magyarország jövőjét az automatizálás korszakában?

Magyarország helyzete szerintem egészen érdekes. Elég széles ugyanis a spektrum, hogy milyen munkákat végeznek az emberek. Az egyik “végén” azok vannak, akik már az elmúlt 1-2 évtizedben kiszorultak a munkaerőpiacról az információs társadalmi és globalizációs folyamatoknak köszönhetően (jellemzően azok, akiknek a munkáját egy ukrán vagy kínai, vietnami munkás olcsóbban is el tudja végezni). A képzeletbeli középen azok a munkák állnak - mint amilyen az összeszerelő üzemekben, például autógyárakban való munka - amiket a most kezdődő ipar 4.0 és robotizáció fenyeget. Ezek mellett találhatók azok a szellemi munkák, amiket a mesterséges intelligencia fejlődése fog komolyan érinteni (utóbbira jelentenek példát a shared services centerek). Úgy gondolom, hogy ezeknek a fizikai és szellemi munkáknak egy része középtávon jelentősen át fog alakulni az automatizáció miatt. Amire kevés idő van érdemben felkészülni, de ideje lenne már most komolyan foglalkozni velük. 

Végül a spektrum túlsó végén az úgynevezett tudásmunkák találhatóak (mint, amilyen a kutatás-fejlesztés), amiket egyelőre kevéssé fenyeget a robotizáció vagy a mesterséges intelligencia fejlődése. Jellemző viszont, hogy ilyen munkahelyekből kevesebb is található itthon.

Végül szót kell ejteni azokról a munkákról is, ahol fontos az emberek empatikus oldala, érzelmi intelligenciája, ezek egyelőre biztonságban vannak, ilyenek például a segítő szakmák (mondjuk a szociális munkás), az egészségügy egy jó része (de a diagnosztika például kevéssé) vagy az oktatási szféra… Szerencsére ilyen munkahelyekből is sok van, csak sajnos idehaza kevéssé fizetik meg őket és ezzel összefüggésben a társadalmi presztízsük sem éppen a legmagasabb. Pedig lehet, hogy ezek a munkahelyek maradnak meg a legtovább, mint ember által végezhető tevékenységek.

A magyar piac versenyképességére milyen hatással lehet?

A versenyképességünk szerintem rövidtávon meg fogja sínyleni ezt a változást a fentebb említett okokból (fizikai és szellemi munkák kiválthatósága). Ugyanakkor az oktatási rendszer fejlesztésével erre is fel lehetne készülni. Viszont én úgy látom, hogy éppen a 2010-es években éppen az ellenkező irányba látszik elindulni Magyarországon az oktatás, mint ami kívánatos lenne…

Hogyan tudok magánemberként felkészülni erre a változásra?

Két dolgot szoktam mondani, az egyik saját magunkra, a másik a gyerekeinkre vonatkozik. Először is, aki már kint van a munkaerőpiacon, az lehetőség szerint ne szakmákban, hanem iparágakban gondolkodjon, az abban szerzett kompetencia ugyanis tartósabb, mint egy-egy szakma, amit, ha automatizálnak, akkor feleslegessé válhat a munkánk. Az, hogy mi jövőtálló, érdemes az olyan oldalak segítségével kitalálni, mint a www.willrobotstakemyjob.com. De így is érdemes lelkiekben felkészülni a következő 30-40 évben akár 3-4 nagyobb munkahelyi váltásra is az életünkben. 

A másik a gyerekeinkre vonatkozik: a jövő a 4C-é: kreativitás, kíváncsiság, kollaboráció (együttműködés - csapatmunka), kommunikáció. Ezek azok a képességek, amik lehetővé tesznek rugalmasan adaptálódni a legtöbb helyzetben. Azok lesznek sikeresek a jövő munkaerőpiacán, akik képesek lesznek alkalmazkodni az új helyzetekhez, ehhez pedig a fenti készségek jönnek jól. Kérdés persze, hogy ezeket hogyan lehet megtanítani a mai gyerekeknek, mert az iskola erre csak korlátozottan képes - egyébként nem csak nálunk, de a világon a legtöbb helyen. Ugyanakkor ez nem ment fel minket az alól, hogy a gyerekeink jövője részben a mi felelősségünk is, amiért most kell tenni.