Technológiai függőségről

Backend frontend UX fejlesztők, ők biztosan olyanok mint a R2D2, én kicsit nagyon más nemzedék vagyok, Ők előbb nyúltak a telefonjukhoz mint magukhoz nálam ez fordítva volt, én még tudok magyarul beszélni, a másik szemébe nézve kommunikálni, lassan írok sms-t, sok hibával, a telefont is csak leginkább telefonálásra használom, talán van privát szférám, mert a tegnapi SuWu chai latte nagyon finom volt a színház után, de nem hiszem, hogy ezt bárkivel meg kellene osztanom azon kívül aki fontos nekem és ott volt velem. Nincsenek digitális barátaim akikkel multiplayer módban játszom, de a tarokk parti 87 óta működik, sajnos egyre ritkábban és én még mindig nem tanultam meg rendesen a licitet. Én még el tudok olvasni egy könyvet péntek délutántól szombat hajnalig, elszívva közben 4 pipát és 1 jutalom szivart és nem jut eszembe párt keresni magamnak az online világban, mert amikor a páromat megpillantottam az offline léte csapott mellbe és azóta sem ereszt. Nem járok hajnalban edzőterembe, mert 8.20-tól beránt a multi piramis, ahol azért kell harcolni, hogy alfa hím legyek, én délután vagy este megyek futni, részben mert reggel az ízületeim sem mozognak túl jól, és mert akkor esik jól. Persze munkaalkoholista vagyok, szeretem a vért, verejtéket és könnyeket, szeretek tanítani, szeretem, ahogy okos szemű fiataloknak lehet magyarázni azt a 32 év szakmai tapasztalatot, ami bennem van és, hogy ők megmutatják, hogy a MedCalc tényleg jó. Persze jól keresek, megdolgozom érte, együtt élek a függőségeimmel, de még beszélek magyarul (persze nem használva annyi szót, mint Arany János) és én is attól a nőtől származom akitől Ön, is, hiszen mindegyikünkben van olyan gén, ami ettől az afrikai nőtől ered, de hihetetlenül mások vagyunk.


Technological Addiction