Gyerekkorunkban természetes volt, amikor elestünk, hogy szüleink mosolyogva bíztattak: semmi baj, állj fel, próbáld újra! Mire kikerültünk az iskolából, megtanultuk, hogy csak a tökéletes elfogadható. Ha hibázunk, jobb, ha senki nem tud róla, mert ezzel magunkat védjük a következmények elől. Pedig hibázunk. Mindannyian. Nap mint nap. És ez jó. Ha képesek vagyunk újra levetni a ránk akasztott maximalizmust, meglátjuk a hibázásban rejlő üzleti és emberi lehetőségeket. Előadásomban megmutatom, mi hogy szoktunk hibázni.