Magyarország lényegében minden versenyképességi rangsorban a lemaradók között szerepel az IKT eszközök alkalmazásában, a digitalizációban - vagyis minden olyan területen, ami a fejlődést hajtja. Vállalati és államigazgatási vezetők érzik ugyan a digitális kor kihívásait, de ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy mik a következő lépések ezen a területen, akkor sokkal kevesebben tudják megmondani, hogy mely területeken és milyen konkrét fejlesztések folynak, illetve milyen tervek elé néznek.  

Ugyanakkor a mai vezetőket valósággal agyonnyomja a „digitális elvárás”. Példák jönnek szembe a sajtóban, vendorok házalnak náluk „egyedi” megoldásokkal, de ezek többsége túlzottan a technológiákra fókuszál. A felkínált megoldások nem egy irányba mutatnak, sőt olykor ellentétesek a cég érdekeivel, és nincsenek tekintettel a jelenlegi üzletmenetre. Minden tapasztalt vezető meg tudja mondani, hogy milyen hatékonysági kihívásokkal, illetve ügyfél/vevő kiszolgálási problémákkal küszködik a szervezete - ezeket kell megoldani továbbra is.

A fő kérdés maradt: hogyan szerezzünk és tartsunk meg fogyasztókat, és hogyan csökkentsük a költségeket, hogyan lehet megérteni a vevői akaratot? Ezek egyike sem digitális kérdés. Nem csak a digitális transzformációról, hanem sokkal inkább az üzleti transzformációról kell beszélni.